- avagy Berg Judit az almádi könyvtárban -

Hideg, téli délután volt, és már majdnem teljesen besötétedett. Elsős voltam, és balett óráról hazafelé aznap is bejöttem még a könyvtárba, hogy összeszedjem a következő hétre elegendő olvasnivalót. Ez az alkalom is ugyanúgy zajlott, mint bármelyik másik: siettem volna, de tényleg, mert tudtam, hogy Anyukám odakint vár, és menni kéne haza a kicsikhez. Azonban, mint minden szerda este, most is magával ragadott a tengernyi lehetőségek sora: most melyik kapun lépjek be? Rajzolt borítójú meseregény mosolygott rám az új könyvek polcáról. Ennek a könyvtári látogatásnak akkor hosszú távú következményei voltak: Rumini hazajött velem aznap este.

14 évvel később, szeles, őszi kedden érkezett meg hozzánk Berg Judit, a Rumini című könyvsorozat (és persze sok más nagysikerű mese) írónője. Nem tudom, hogy a két résztvevő negyedik osztály volt-e izgatottabb vagy én, aki a könyvtár részéről végighallgathattam az előadást. Az írónő hitelesen lépett elő a fantasztikusan felépített mesék mögül: az az egy óra, amit velünk töltött, ugyanúgy sugárzott a szeretettől, nyitottságtól, barátságosságtól, lojalitástól, mint a meséi.

Idén karácsonyra várhatjuk a Rumini-sorozat 10., befejező kötetét. A címszereplő kisegér (csakúgy, mint én) időközben felnőtt, de az üzenete változatlan: a szorgalom, a szeretet, a barátság és a felelősségvállalás sosem megy ki a divatból. Velem újra hazajött ma Rumini, és remélem, még sok-sok gyerekkel megy haza, sok-sok éven keresztül.

Nádas Panna

{gallery layout=flow}Fotok/2020/2020-09-29_berg{/gallery}